30. Bull's Eye - Telitalálat

TELITALÁLAT

Kezei lassan becsúsztak az ismeretlen lány szoknyája alá, és szeméremajkaival kezdett játszani, amivel hangos nyögést csalt ki belőle. Kai nekinyomta ajkait a lány ajkaink és vad, éhes szenvedéllyel csókolta őt. 

- Nggh - hirtelen nyögés hagyta el száját, amikor egy másik lány férfiassága köré fonta ujjait. Ráharapott ajkára, miközben becsúsztatta egyik ujját a lány hüvelyébe, majd nemsokkal később még egyet csatlakoztatott az előzőhöz. Élvezet teli arcát fürkészte, miközben előre lökött a csípőjével a másik lány által okozta kéj miatt. Ujjainak mozgása abban a pillanatban felgyorsul, ahogy két ajak tapadt kemény férfiasságára.

Hamarosan elérte a mennyország kapuját, akárcsak a lány, akit megujjazott. Hangos lihegés töltötte meg a VIP szoba falait. Amikor a másik lány, aki orálisan elégítette ki őt, odahajolt, hogy egy csókot váltson vele, Kai eltolta magától és felállt. Elővette a tárcáját és az asztalra dobta a pénzt, miközben megszólalt.

- Tűnés! - A két lány felöltözött, majd miután elvették a  pénzt az asztalról, elhagyták a VIP szobát.

Kai megigazította a nadrágját, mielőtt bezárta az ajtót. A kanapéra rogyott, ahogy maga elé bámult a semmibe. Nem is ment haza azóta, hogy Kris leöntötte őt egy pohár vízzel.

- Mit képzel? Ne merészeljem megrontani az öccsét az életstílusommal?! - szitkozódik magában, majd elmosolyodott. - Tudja egyáltalán, hogy a kisöccse meleg?

Elvette a pohár bort az asztalról, és belekortyolt egyet. Visszahelyezte az üvegpoharat a helyére, ahogy megrántotta a vállát.

- Hálásnak kellene lennie, hogy vigyázok az öccsére, amikor ez az ő feladata lenne. Micsoda hasztalan báty! - mondta, miközben megkereste a felsőjét és visszahúzta magára.

Egyfolytában az a jelenet járt az eszében, ahogy Kris arcon önti őt az étteremben. Csak úgy otthagyta, miközben mindenki őt bámulta. Annyira kínos volt, hogy ahányszor visszaemlékezett rá, ökölbe szorult a keze. Teljesen felbosszantotta.

- Senki sem teheti ezt velem! - morogta összeszorított fogakkal.

Hirtelen eszébe jutott valami. Elmosolyodott a gondolaton, majd ismét elvette a poharat az asztalról, és kényelmesen hátra dőlt a kanapén.

- Jobban tennéd, ha vigyáznál a kis barátnődre, Wu Yi Fan! - mondta, mielőtt kortyolt egyet a borból. 

---

Másnap a mobilod ébresztője keltett fel. Már megint egy iskolanap. Annyi minden történt, olyan érzés volt, mintha már legalább egy hónap eltelt volna az utolsó alkalom óta. Ahogy visszagondoltál mindenre, elpirultál Lulu puszijának emléktől és kuncogtál egy aprót, de abbahagytad, amint megfogalmazódott valami a fejedben.

Miért érzem magam olyan ártatlannak, amikor Lulu megpuszil? Mintha egy angyal puszilna meg... De amikor Sehun csókolt meg, akkor... teljesen felizgultam. Mintha az ördög kisértene. Ez a kettő... teljes ellentéte egymásnak. 

És most ismét mérges lettél, ahogy visszaidézted Sehun korábbi szavait, amit New Yorkban mondott neked. Megráztad a fejed, hogy kizárd ezeket a gondolatokat belőle, és megragadtad a törölköződ, majd elvonultál a fürdőszobába, hogy lezuhanyozz. 

Miután végeztél, lementél az étkezőbe. Láttad, ahogy Sehun csendben, egyik kezével megtámaszkodva az asztalon reggelizik. Rád nézett egy rövid pillanatra, de szinte azonnal elkapta rólad a tekintetét, és folytatta az evést. Épp elindultál az asztal másik végébe, amikor a telefonod megcsörrent. Kivetted a táskából, ás láttad, hogy Lulu keres. Leültél az egyik székre egy villával a kezedben, miközben válaszoltál a hívásra. 

- Yoboseyo? 

- Jó reggelt, Cupido - szólalt meg Luhan. Öntudatlanul is elmosolyodtál, ahogy válaszoltál neki. 

- Jó reggelt! - Elvettél egy kenyeret,  és észrevetted, ahogy Sehun rezzenéstelen arccal bámul rád, miközben a szájában lévő falatot rágja, de figyelmen kívül hagytad.

- Itt vagyok a házatok előtt. Veled akarok reggelizni - közölte Lulu. Visszaraktad a kenyeret a helyére, majd felálltál az asztaltól. 

- Ah, persze, várj meg - mondtad, mielőtt letetted a telefont, és a csaphoz rohantál, hogy gyorsan megmosd a fogaid.

- Biztos az a fura srác hívott megint - motyogta Sehun, ahogy elsétáltál mellette. Megálltál, és szúrós szemekkel néztél rá, de ő csak folytatta az evést, mintha semmit rosszat sem mondott volna. 

- Tudja, mi a fura? Amikor egy professzor beleavatkozik a diákja magánéletébe! Talán saját magával kellene foglalkoznia, Mr. Oh! - mondtad. Már épp elakartál sétálni, amikor hallottál még egy morgást.

- Talán az udvarlód még sem olyan tökös. - Újabb szúrós pillantásokkal illetted a Professzorod, miközben rákiabáltál. 

- Yah! -  Sehun elégedett mosolyát látva, és ahogy iszik egy kortyot a poharából csak még dühösebb lettél. Utoljára ránéztél, majd kitrappoltál a házból. 

Amint kiértél az udvarra, megláttad Lulu autóját. Összeráncoltad a homlokod, miközben odasétáltál hozzá. Lulu vidáman mosolygott rád, de amint észrevette az arcodon lévő kifejezést, elkomorodott. 

- Ó, miért néz ilyen csúnyán az én Cupidom kora reggel? - Hallva ezt, lebiggyesztetted az ajakad. Erre Luhan elnevette magát, ős közelebb húzott, hogy megöleljen. - Csak vicceltem, bébi Cupido - mondta.

Elkerekedtek a szemeid, mielőtt elhúzódtál tőle. 

- Ezt miért? - nézett rád kérdően.

Vettél egy mély levegőt, mielőtt megszólaltál. 

- Túl sok testikontaktus van köztünk tegnap este óta. 

Luhan nyelt egyet, de azonnal elmosolyodott, ahogy ismét a karjai közé húzott. 

- Már mondtam, hogy én vagyok az első számú rajongód, nemde? Persze, ez nagyon új nekem, hogy nem láthattalak egy ideig. Annyira hiányoztál, hogy nem akarlak elengedni többé, így szeretnék maradni veled örökké. - A szíved majd kiugrott a helyéről, azt hitted beteg vagy, akkora hőhullám uralkodott el rajtad.

- Menjünk, együnk valamit, mielőtt elviszlek iskolába - javasolta Luhan, ahogy lenézett rád, te pedig elmosolyodtál, mielőtt bólintottál egyet.

---

Sehun is megmosta a fogát, miután befejezte a reggelit. 

- Köszönöm a reggelit - mondta az egyik cselédnek, mire a nő meghajolt és elvette az ürest tényért az asztalról. Sehun viszonozta a gesztust, majd magához vette a táskáját. Kisétált a házból, és már éppen ki akarta nyitni a kocsija ajtaját, amikor a szemei megpillantottak valami - vagy inkább valaki - ismerőset, amiről azt hitte, csak a képzelete játszadozik vele.  

Visszapillantott a ház másik oldalán lévő autóra, és látta Luhant, aki épp mosolygott a vezető ülésen.

 - Luhan? - kérdezte magában. Becsukta a szemeit, majd ismét kinyitotta őket, hogy még egyszer megnézze a férfit, de a kocsi ekkora már elhajtott. Követte a járművet a szemeivel, mielőtt gyorsan a sajátjához szaladt és  azonnal beszállt. Úgy döntött, követi a kocsit.

---

Amíg az úton voltatok, a fejed tele volt számtalan gondolattal. Majdnem mindennap Luhan, úgy intézi a reggeleit, hogy láthasson téged, és minden délután elhoz az iskolából egy csokor virággal együtt. Ez nem valami olyasmi, amit egy hivatalos pár csinál? Nem akartad letagadni, szépen lassan kezdtél beleesni Luluba. De egyelőre még nem akartad neki elmondani az érzéseid, mert ha beismered, az olyan, mintha igent mondanál az udvarlására. Még nem álltál készen arra, hogy kapcsolatban legyél valakivel, és nem azért mert még soha sem volt senkid. Nem ez volt az oka. Hanem azért, mert mindig azt remélted és kívántad, hogy Sehun legyen az első barátod. De azután, hogy rájöttél, hogy ő meleg... ez az álmod megsemmisült. Most, hogy Sehun maga is elmondta, hogy köztetek nincs semmi több egy egyszerű tanár-diák kapcsolatnál, azon gondolkodtál, hogy bevalld-e Luhannak az érzéseid és elfelejtsd-e a meleg professzorodat. 

Egy pillanatra Lulura néztél. 

Már eleget bizonyítottál - gondoltad magadban. 

Luhan észrevette, hogy őt bámulód, ezért viszonozta a pillantásod, elmosolyodott, majd újra az útra összpontosított. 

Te is rámosolyogtál, mielőtt az ablak felé fordítottad a fejed. 

---

A kocsi megállt az egyik étterem parkolójában. Sehun is leállította a motort, de bent maradt a kocsiban, és le sem vette a szemét a másik autóról. 

---

- Menjünk - mondta Luhan. Épp kiakarta nyitni az ajtót, amikor közbe szóltál.

- Lulu-ssi! - Luhan rád pillantott.

- Hm?

Megfogtad a kezét, és rámosolyogtál. 

- Pontosan egy hete, hogy vallomást tettél nekem. - Lulu csak bámult rád, ez eszébe sem jutott, amíg nem nem mondtad. Vettél egy nagy levegőt, ahogy megfogtad mindkét kezét. Már épp folyttani akartad, amikor Luhan leállított.

- Ne rohanj ennyire, Hyori-ah. Hajlandó vagyok megvárni, amíg döntesz. Sosem fogom megunni a várakozást. 

Vettél még egy mély levegőt, mielőtt rámosolyogtál.

- Nem, nem kell várnod, mert már eldöntöttem - ráztad a fejed, de a mosoly egy pillanatra sem hagyta el az arcod.  - Kedvellek, Lulu-ssi! - ismerted be végül. 

Luhan csak bámult rád, míg te szégyenlősen mosolyogtál. 

Máris... belém esett? 

Nem tudta, mit érezzen most és ezt te is észrevetted az arcán, amitől gyorsan eltűnt a mosolyod.

- Nem örülsz neki? Akkor vissza...

Luhan hirtelen elkapta a kezed, majd megrázta a fejét.

- Nem! Most már nem hátrálhatsz meg, Hyori-ah - mondta, mielőtt mosolyra görbültek ajkai.

- Nem hátrálhatok meg? Úgy beszélsz, mintha egy csaliba estem volna bele - kuncogtál, ahogy megütött a vállát játékosan.

Luhan mosolya lehervadt, ahogy meghallotta az előző kijelentésedet. 

- Gyere, együnk, Cupidom - mondtam fülig érő vigyorral. 

---

Abban a pillanatban, amikor Sehun látta, hogy kinyílik a kocsi ajtaja, szemei az abból kiszálló férfira tapadtak. Amint észrevette, hogy az illetőnek fekete haja van, összeráncolta a szemöldökét. 

De mintha tényleg Luhant láttam volna - gondolta. Látta az arcának vonalát, de még a profilját sem teljesen. Következő pillanatban egy lány is kiszállt a másik oldalról. Ismét összehúzta a szemöldökét az iskolai uniformis láttán. Pont olyan volt, mint az iskolában, ahol tanulsz és ő dolgozik. Amint a férfi felé fordultál mosolyogva, Sehun azonnal felismert.

- Hyori-ah? 

Ezután alaposabban is szemügyre vette a kocsit. Egy kis ideig elidőzött rajta, aztán eszébe jutott, hogy egyszer már látta az iskola parkolójában ezt a járművet. 

Szóval ez a srác Lulu-ssi? - kérdezte magában. 

Figyelte, ahogy te és a srác beléptek az étterem ajtaján, közben felvonta a szemöldökét, ahogy összerakott néhány kirakós darabot a fejében. Amikor beszéltem vele telefonon, nem szólalt meg. Amikor meg akartam nézni az arcát, elbújt előle. Lulu-ssi. Te nem Luhan vagy, igaz? Gyorsan kirázta ezeket a gondolatokat a fejéből, miközben hangosan beszélni kezdett.

- De mégis mi a fenéért udvarolna egy lánynak? És ez a srác teljes ellentét Luhannak. Lehetetlen, hogy ő legyen az. 

Ismét visszaemlékezett az arcra, amit korábban látott, és újra felhúzta a szemöldökét, miközben vett egy mély levegőt. 

- De tényleg Luhan arcát láttam a kocsiban - folytatta magában. - Mindegy, nem számít. - Lassan kezdett megőrülni a gondolatoktól. Aztán hirtelen eszébe jutott egy ötlet, amivel megbizonyosodhat a gyanújáról. Kiszállt a kocsijából és úgy döntött követi a másik kettőt az étterembe.

- Jó reggelt, uram - szólította meg egy hang, ahogy belépett az ajtón. Sehun meghajolt, mielőtt körbenézett az étteremben, és végül meg is találta, amit keresett. 

---

Te és Luhan egymás mellé ültetek, mivel az aszalnál kanapészerű szék volt. Végig mosolyogtál a barátodra, amit ő is szívesen viszonzott. Hamarosan hozott nektek egy étlapot az egyik pincét, amit gyorsan át is néztetek. 

- Mit szeretnél enni? Mit szólsz a sült marhahúshoz? - Kuncogtál egyet Luhan javaslatán. 

- Sült marhahús reggelire? 

Lulu összeráncolta a szemöldökét. 

- Miért? Mi baj van vele? - kérdezte, de hirtelen megütötte a fülét egy köszöntés, "Jó reggelt, uram". Ösztönösen felnézett, hogy megnézze ki az új vendég, de azonnal lefagyott, ahogy a másik egyenesen őt bámulta szemeivel. 

---

 Hú de rég volt már friss ebből, és nem is terveztem igazából, de tegnap rám írt az eredeti író, és nagyon örült és hálás volt, hogy lefordítom a történetét, ez pedig visszahozta a kedvem. :) Élveztem ezt a fejezetet. Véleményekre továbbra is igényt tartok, és örülnék neki, ha nem csak 2-3 ember írna. Illetve a WYN olvasóinak véleményére is nagyon kíváncsi vagyok, mert oda sem írtak sokan. Ez pedig kicsit elvette  a kedvem :(
Itt is megkérnélek titeket, hogy szavazzatok az üzenetemre, amit Sehunnak írtam. Mindennap lehet, úgyhogy Légyszíves támogassatok egy kattintással. Már egész szép szám összegyűlt, de ez még mindig kevés, hogy benne legyek az első ötvenbe, és nagyon szeretném, ha látná az üzenetemet. T___T

http://exo.mcmworldwide.com/EN/sh_message.asp?snsFlag=fb&EE_SEQ=54913

29. Pathetic - Szánalmas

SZÁNALMAS

Amint Luhan megérezte Sehun kezét a vállán, azonnal lehajtotta a fejét, hogy eltakarja az arcát, míg Sehun maga felé fordította, és összeráncolt szemöldökkel megszólalt:

- Yah, miért nem nézel rám? - kérdezte, miközben próbált egy pillantást vetni a másik arcára, de Luhan gyorsan eltakarta magát a kezeivel. Sehun megfogta a csuklóját, és megpróbálta elhúzni az útból. - Yah! Mi bajod van?! - kiabált, ahogy Luhan továbbra is erősen tartotta a kezeit.

Azután, hogy Jieun szólt neked, hogy Luhan lent vár, azonnal leszaladtál, míg ő beleegyezett, hogy rendet tesz a szobádban.

A lépcsőn lefelé láttad Sehunt, ahogy Luhan csuklóját szorítja azt látszatot keltve, mintha éppen harcolnának.

Elkerekedtek a szemeid, és kiabálni kezdtél.

- Yah! - Sehun azonnal feléd fordult, mire Luhan megragadta a lehetőséget és hátat fordított a másiknak. Gyorsan leszaladtál a lépcsőn, odamentél hozzájuk, és eltoltad Sehunt a barátodtól. - Mi a franc baja van Mr. Oh? - néztél rá kiabálva.

- Ez a srác, nem akarja megmutatni az arcát - mondta Sehun gúnyosan. - Mi van, ha egy betörő? Vagy emberrabló? Ráadásul szépen kértem.

- De nem kellett... - A mondatot félbe vágta Luhan, ahogy háttal, elrejtve az arcát, megragadta a karod. Aggódva néztél rá, és próbáltál az arcára pillantani, de még mindig maga előtt tartotta a tenyerét.

Szúros pillantást vetettél Sehunra.

- Ő Lulu-ssi. Most boldog vagy? - mondtad, mielőtt megfogtad Lulu kezét, de továbbra is a professzorodat méregetted. - Beszéljünk valami biztonságos helyen, Lulu-ssi - ezzel kihúztad a házból.

Sehun csak gúnyosan nézett titeket, ahogy mindketten otthagytátok. Micsoda fura alak.

Amint Luhan kilépett a házból, elvette a kezét az arca elől.

Ez közel volt - gondolta, miközben mély levegőt vett.

Megtorpantál, majd szembe fordultál vele.

- Jól vagy? Megint megijesztett? Vagy bántott? Vagy...

- Beszéljünk a kocsiban. Ott biztonságban vagyunk - javasolta, mire bólintottál egyet.

- Minden rendben, Luli-ssi? - kérdezted ismét, miután mindketten beszálltatok az autóba.

Luhan bólogatni kezdett, de észrevette az arcodra kiülő aggodalmat, ezért úgy döntött játszik veled egy kicsit.

- Nem - döntötte oldalra a fejét, mire még inkább aggódni kezdtél.

- Bántott téged? - kérdezted. Luhan vetett egy apró pillantást rád, majd újabb bólintással tudatta a válaszát.

- Aigooo! Hol fáj?

- Itt hyori-ah... - Megfogta a kezed, és az arcára helyezte a tenyered, miközben fájdalmat színlelve felnyögött.

Az arcodon színtiszta aggodalom ült, miközben Luhan egyre erősebben nyomta a tenyered az arcához. Néhány pillanat múlva kuncogni kezdett az arckifejezéseden, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- Most miért nevetsz?

Luhan gyorsan eltüntette a mosolyát, és ismét fájdalmat színlelt.

- Itt, itt, itt fáj... - hunyta le a szemeit, ahogy élvezte meleg tenyered érintését a bőrén.

Végül észrevetted, hogy csak szórakozik, ezért azonnal elhúztad a kezed, és szúrós szemekkel pislogtál rá. Utána akart nyúlni, de eltoltad magadtól.

- Yah, Lulu-ssi! Fejezd be!

Luhan felhúzta a szemöldökét, és behunyt szemekkel folytatta a színjátékot.

- Miről beszélsz? Itt fáj...

- Tényleg, Lulu-ssi? - kérdezted figyelmeztetően. Luhan kinyitotta a jobb szemét és rád nézett, de amikor látta a komoly tekinteted, inkább feladta a bohóckodást.

- Nem - ismerte be, mintha vereséget szenvedett volna egy csatában.

- Hazudtál nekem? - hitetlenkedtél.

- Nem! Csak láttam, hogy olyan rossz kedvű vagy, ezért gondoltam viccelődök egy picit.

- Ez egyáltalán nem vicces - nyafogtál.

Luhan meghökkent, nem gondolta volna, hogy ilyen dühös leszel miatta.

- Nagyon aggódtam, te pedig csak játszadoztál velem, hm?

Hallva ezt, Lulu szíve megfájdult. Ez a kijelentés eszébe jutottatok még valamit  'Én komolyan gondoltam, te pedig végig játszottál velem?' Hirtelen megijedt a gondolattól, hogy egy nap esetleg sírni fogsz miatta, miközben ezt mondod majd neki. Nem, ez sosem fog megtörténni. Nem hagyhatom, hogy megtörténjen - gondolta.

- Ne haragudj, Hyori-ah - fogta meg a kezed, miután visszatért az érzékeihez. - Annyira hiányoztál, és hirtelen úgy éreztem, hogy játszok egy kicsit...  Ne aggódj. Ígérem, hogy soha többé nem fog előfordulni.

Még mindig duzzogva, elfordítottad a fejed.

- Kérlek - folytatta Luhan, miközben próbálta magára vonni a figyelmed, de továbbra sem néztél rá. - Kérlek, Cupido.

Becsuktad a szemed és vettél egy mély levegőt.

- Arraseo - mondtad végül.

Luhan arcán egy boldog mosoly jelent meg, majd hirtelen a karjai közé húzott egy ölelésre, amivel sikerült meglepnie téged.

---

Miután Sehun elővette a naplót a táskájából, lement a nappaliban, és úgy döntött, dolgozik egy kicsit. 

- Hyori-ah, végeztem a szobádban, úgyhogy... - Sehun észrevette Jieunt, aki épp lefelé tartott a lépcsőn és hangosan beszélt valakihez, aki már nem is volt a házban. Jieun szétnézett, de az őt pásztázó Sehunon kívül senkit sem látott. Sehun azonnal elkapta róla a tekintetét, és visszatért a munkájához. A lány vett egy mély levegőt, mielőtt elindult felé. 

Sehun észrevette, ahogy ott állt mellette, de nem is foglalkozott vele.

Jieun az ajkába harapott, majd megszólalt:

- Sehun...

- Épp dolgozom - vágott közbe, mire a lány nyelt egyet. 

- Tudom, de.. - Sehun végül felnézett rá, de ismét félbe vágta a mondatát. 

- Ezt meg kell csinálnom holnapra, úgyhogy megtennéd, hogy... 

- Mi történt?! - Emelte fel a hangját hirtelen Jieun. - Mielőtt elmentetek New Yorkba, már megbeszéltük. Szóval... mi történt? 

Sehun elfordította a fejét, és újból a munkájára összpontosított. Már épp írni akart, amikor Jieun megragadta a tollát, és eldobta valahová hátra. 

- Oh Sehun! - kaibált. 

---

Luhan a karjaiban tartott, miközben megszólalt: 

- Kérlek, többet ne hagyj el anélkül, hogy szólnál.

A szíved kihagyott egy ütemet.

- Ha valaha még egyszer elmész, akkor szólj, hogy legalább felkészülhessek a hiányodra. 

Hagyd abba, Lulu-ssi, kérlek! Mindjárt felrobban a szívem - gondoltad. 

- Oké? - kérdezte Luhan, miközben elhúzódott, és rád nézett. 

Elmosolyodtál, majd bólintottál egy aprót. 

Luhan viszonozta a mosolyod, mielőtt folytatta: 

- Csukd be a szemed egy picit.

Összevontad a szemöldököd.

- Miért?

- Csak csukd be! - mondta, majd kezét a szemeid elé tette.

Néhány másodperccel később, miután lehunytad a pilláid, érezted és hallottad, ahogy Luhan egy hosszú és finom puszit nyom az arcodra. A sokktól azonnal kinyitottad a szemeid, csakhogy láthasd a barátod arcát néhány mm-re, miközben mélyen a szemeidbe néz.

---

Sehun vett egy mély levegőt, ahogy a tollát bámulta.

- Már három éve történt - mondta Jieun, mire Sehun csikorgatni kezdte a fogait. - Hagyd abba ezt a  szánalmas viselkedést! - kiabált.

Ez több, mint elég volt Sehunnak ahhoz, hogy felbosszantsák, így azonnal Jieunre emelte a tekintetét.

- Szánalmas? - ismételte gúnyosan, mielőtt felállt és szembe nézett a lánnyal. - Szóval szánalmasnak nevezel? - kérdezte, majd bólintott egyet. - Igazad van! Annyira szánalmas, hogy odáig voltam egy lányért, aki gyerekkorom óta megvédett és vigyázott rám. Annyira szánalmas, hogy amint sírni hallottam, oda mentem és megvigasztaltam. Annyira szánalmas, hogy bármit csinálok, mindig van valami, ami rá emlékeztet. De tudod, mi a legrosszabb abban, hogy szánalmas vagyok? Hogy utána neveztem el a drága kis húgomat. Szóval igazad van! Nevezz csak szánalmasnak. Én csak... szerelmes voltam Jieunba a legszánalmasabb módon. - Sehun összegyűjtötte a dolgait és felvette a tollát a földről, majd ott hagyta a könnyes szemű, szótlan Jieunt egyedül.

---

Huh, rég volt már friss, nem igaz? Fordítás közben rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem ez a történet. Annyira imádom még sokadik olvasás után is <3 De nem akarok túl sok mindent magamra vállalni, most a What You Need-re koncentrálok a legjobban, hogy mihamarabb be tudjam fejezni. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy Kai-al vagy Suhoval írjak, de mostanában csak velük jönnek az ötletek. Bár a What You Need-et kifejezetten rájuk formáltam. Ha befejeztem, megpróbálkozom egy Suho-s OS-sel is, aminek már a címét is tudom (Sugar Daddy, ha ismeritek a kifejezést, azt hiszem sejtitek miről fog szólni) Hahaha, és egy új Sehunos történetet is elakarok kezdeni, illetve nem csak egyet, de majd meglátjuk melyik jön hamarabb, Viszont addig nem akarom publikálni, amíg meg nem írok belőle bizonyos számú fejezetet. Sok tervem van az elkövetkező hónapokra, de most itt van az MGP új része, amit remélem ennyi idő után sem kezdted el angolul olvasni, mert csalódott lennék, ha igen. Ha már ennyit dolgozok vele. De ha mégis el kezdtétek olvasni, akkor szóljatok, mert abba hagyom a fordítgatást, és neki kezdek valamelyik sajátnak, csakhogy ne pazaroljam az időm feleslegesen. ÉS nagyon örülnék néhány véleménynek mind azoktól, akik rendszeresen írnak, mind a csendes olvasóktól. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy egy írónak a visszajelzések a legfontosabbak, mert néha egy-két vélemény is sokat segít abban, hogy hogyan alakítsuk a történetet. (Ez leginkább a What You Need-re igaz, úgyhogy aki még nem tette meg, az írjon oda is pár sort) Azt hiszem itt is, ott is történik annyi minden egy fejezetben, amiről lehet írni három sort. Szóval kérlek titeket ösztönözzetek engem mind fordítás, mind írás terén. Saranghaeyo ~~~ <3

28. Intense - Intenzív

INTENZÍV

Meglepődtél, amikor Sehun megdagadt szemekkel nézett fel rád. Ez volt az első alkalom, hogy sírni láttad. Néhány másodperc után megpróbálta elhúzni a kezét, de erősen szorítottad, így inkább feladta. Gyengének tűnt, ami nagyon meglepett. A testfelépítése a tiedhez képest sokkal nagyobb és erősebb volt, ezért könnyedén elhúzhatta volna a kezét.

Hirtelen elkapta a tekintetét rólad azzal a szándékkal, hogy elrejtse az arcát előled.

- M-menj vissza a szobádba aludni. Nem kellene így látnod - mondta.

Nagy levegőt vettél.

- Még ezek után és van benned férfiasság. Értem.


Nem nézett rád, de hallgatta, ahogy folytattad a beszédet.

- Egy átlagos meleg nem bánja, ha egy lány sírni látja.

Nyelt egyet, s továbbra is eltakarta az arcát, keze még mindig a fogságodban volt.

Kínos csend állt be közétek egészen addig, amíg meg nem törted azt.

Újabb mély levegőt vettél, mielőtt neki kezdtél:

- Azt mondtad, már megszoktad, nem?

Sehun összeráncolta a szemöldökét kérdésed hallatán, mielőtt rád nézett.

- Miért sírsz ennyire azért, mert az egyik diákod mocskos dolgokat gondol rólad? Egyszer azt mondtad, hogy amikor még iskolába jártál, a lányok gyakran mondtak  perverz dolgokat, nem igaz?! Most miért vagy ilyen bőgőmasina?

Miután befejezted a fecsegést, Sehun lehunyta a szemeit, és láttad, ahogy a szájának széle felfelé görbül.

Összeráncoltad a szemöldököd.

Lassan felnézett rád, és beharapta az ajkát, hogy elrejtse a mosolyát, és visszafogja a feltörni készülő nevetést.

- Mi a... Most miért mosolyogsz? - nyafogtál, miközben elengedted a kezét.

Sehun megrázta a fejét, és kezével eltakarta a száját, ahogy levette rólad a tekintetét.

Dühösen fújtad ki az orrodon a levegőt, míg őt nézted. Duzzogva felálltál, s ott akartad hagyni, amikor hirtelen megragadta a csuklód, és a mellkasa felé húzott, hogy szorosan megöleljen. Állát a fejed búbjára helyezte. Elkerekedett a szemed, ahogy meglepett hirtelen akciójával.

- Tényleg azt hiszed, hogy ez az oka, amiért úgy viselkedek, mint egy bőgőmasina? Vagy csak felakarsz vidítani? - kérdezte.

Felhúztad a szemöldököd, és elakartál húzódni tőle, hogy felnéz rá és megkérdezted miről beszél, mire még erősebben kezdett szorítani.

- Akárhogy is, köszönöm! - Még szorosabban ölelt, ahogy folytatta: - Köszönöm, hogy megmosolyogtatsz.

Nem igazán értetetted. Miről beszél? 

- Tényleg egy tudatlan lény vagy, Lee Hyori-ssi! Nem csodálkoznék, ha egy nap oda rohannál hozzám azt kiabálva, hogy annyira buta vagyok, egy komplett idióta! - mondta lány hangot utánozva, hogy még jobban felbosszantson.

- Yah! Ez sosem fog megtörténni - nyafogtál. Arcod még mindig Sehun mellkasán volt, miközben kezeivel szorosan ölelte a testedet.

Sehun kuncogott egyet, mielőtt elengedett.

Megköszörülted a torkod.

- N-nem sokkal ezelőtt... - dadogtál. - Azt mondtad, hogy még hosszú utat kell megtennem, hogy megismerjelek, igaz? - Egy bólintás volt a válasz. - Akkor megteszem.

Erre Sehun arca megkomolyodott.

- Megteszem az utat és mindent elkövetek, hogy megismerjelek, és mindent megtudjak rólad. Kezdve az alapvető információkkal, az érdeklődéseddel, hogy milyen dolgokat szeretsz, és a múltadról is... Talán, ha megismerem a múltad, akkor képes leszek megérteni és elfogadni, hogy meleg...

- Nem! - szakított félbe Sehun. - Nincs szükség, hogy leáss a múltamig, Hyori-ssi.

- Miért nem? A múltad is hozzád tartozik...

- Azt mondtam, nem! Ami a korábbit illeti: csak egy figyelmeztetés volt, hogy ne viselkedj úgy, mintha ismernél. Köztünk nincs semmi, csak tanár-diák kapcsolat, Lee Hyori. Semmi több. Tehát, ha megpróbálsz nyomozni utánam, nem vagy más, mint egy zaklató.

Úgy érezted, mint akit szíven szúrtak, ahogy Sehun a fejedhez vágta ezeket. Egymás szemébe néztetek, mielőtt nyeltél, majd bólintottál egyet.

- Rendben. Jó éjt, akkor... Mr. Oh. - Azzal egyedül hagytad a nappaliban. Levegő után kapkodtál, ahogy próbáltad visszatartani a könnyeidet, miközben a hálószoba felé igyekeztél.

Sehun összeszorította a fogait, mielőtt nagy levegőt vett.

---

A következő nap vasárnap volt. Eljött az idő, hogy Sehun döntését követve, visszamenjetek Seoulba. Elbúcsúztál az apádtól, Oh Jieuntól és az ő apjától is. Az út a reptérig, majd Seoulig csendben telt. Egyikőtök sem kezdeményezett beszélgetést.

Miután visszaértetek, testőrök vettek fel a reptéren, hogy haza vigyenek a házatokig. Jieun, a nővéred otthon volt, és meglepődött, amikor meglátott titeket.

- Ó? Miért jöttetek vissza ilyen korán? - kérdezte, miközben segített a csomagokkal. Egyikőtök sem szólalt meg, egyenesen a szobátokba mentetek.

Jieun összeráncolta a szemöldökét, majd követett téged a szobádig.

- Yah! Hyori-ah, mi történt? Miért tűnik úgy, hogy se te, se Sehun oppa nem vagytok jó hangulatban?

- Mert nem vagyunk - mondtad egyszerűen, mielőtt átöltöztél a hálóingedbe.

Jieun nyelt egyet, ahogy rád nézett.

- Mellesleg Lulu-ssi itt volt az nap reggel, amikor elmentetek New Yorkba - közölte a nővéred.

Hirtelen izgatott lettél, ahogy meghallottad az udvarlód nevét.

- M-mit csinált itt?

- Ez volt az első alkalom, hogy ide jött, és az első alkalom, hogy találkoztam és beszéltem vele. Nem tudta, hogy elmentél, szóval behívtam reggelire és beszélgettünk egy kicsit.

- Miről beszélgettetek ti ketten? - érdeklődtél, ahogy leültél az ágyadra. Jieun a falnak támaszkodott, miközben elgondolkodott.

- Hmm... csak erről-arról.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Unnie!

Jieun elnevette magát.

- Miért nem hívod fel? Már biztos hiányzol neki. És hé, jól kijöttünk egymással - kacsintott rád.

Elmosolyodtál, és elővetted a telefonod.

- Most megyek.  Nem hiszem, hogy hallanom kellene egy szerelmes pár beszélgetését - mosolygott a nővéred is.

- Még nem a barátom, Unnie! - mondtad.

- Még - kuncogott, mielőtt távozott a szobádból.

Amint a nővéred kiment, felhívtad Lulu-ssit.

---

Luhan a mennyezetet bámulta, miközben az ágyán heverészett, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Felvette anélkül, hogy megnézte volna, ki hívja. A füléhez tette és unalmasan szólt bele.

- Yoboseyo...

- Annyong, Lulu-ssi!

Luhan felült az ágyon, amint meghallotta a hangodat. A karórájára pillantott, s látta, hogy már este nyolc volt.

- H-hyori-ssi! Jó reggelt!

Elmosolyodtál, ahogy válaszoltál neki.

- Már Seoulban vagyok, Lulu-ssi, úgyhogy a "Jó estét" a helyes köszönés.

Luhan szemei elkerekedtek, miközben elmosolyodott.

- T-tényleg? Hol vagy most? - kérdezte, ahogy kimászott az ágyából és a kabátjáért ment.

- Otthon - válaszoltál.

- Rendben. Oda megyek - mondta, majd kiviharzott a szobából.

- Biztos vagy benne? Már késő van. Holnap is találk..

- Ne, kérlek. Már látni szeretnélek - erősködött Luhan, miközben a kocsijához ment.

- Rendben, akkor. - S habár ő nem látta, a telefon másik végén belepirultál a szavaiba, míg Luhan csak mosolygott.

- Viszlát, Kupidóm - ezzel letette a telefont, és beindította a motort.

A mellkasodhoz kaptál, és érezted, hogy a szíved szaporán és hangosan ver.

---

Miután átöltözött az otthoni ruhájába, Sehun lement a nappaliba, a kanapéhoz, amin aludni szokott. Jieun észrevette, odament hozzá, és leült  mellé. Mikor Sehun is észrevette, rámosolygott a lányra, majd a kezeit kezdte bámulni.

Jieun mély levegőt vett, mielőtt megszólalt.

- Biztos vagy benne, hogy kényelmes a kanapén? Tudod, bármikor szólhatsz, ha inkább ágyat szeretnél. Vehetünk egyet...

- Nincs szükség rá, Jieun-ssi. Ne vesztegesd rám az időd és az energiád - mondta Sehun, majd felállt a kanapáról, de Jieun megfogta a kezét. Sehun nem zavartatta magát azzal, hogy ránézzen.

Jieun épp kezdte volna a mondanivalóját, amikor megszólalt a csengő. Elengedte Sehun kezét, megköszörülte a torkát, majd a bejárati ajtóhoz indult.

- Kinyitom - mondta.

Sehun összeszorította a fogát, mielőtt mély levegőt vett. A konyhába ment, hogy öntsön magának egy pohár vizet.

Amint Jieun kinyitotta az ajtót, elmosolyodott, ahogy meglátta Lulut.

- Ó, jó estét! Hyorihoz jöttél, igaz?

Luhan egy kedves mosolyra húzta a száját, és bólintott.

- Oké. Gyere be, ide bent megvárhatod. Szólok neki.

- Ne, köszönöm - mondta, majd belépett a házba.

Jieun gyorsan felment, hogy szóljon neked.

Luhan figyelte, ahogy a nővéred felszalad a lépcsőn, majd mikor eltűnt a szeme elől, körbe pillantott a házban, hogy megnézze a tárgyakat, amiket a múltkor is látott.

Abban a pillanatban, amikor észrevette egy férfi alakját a konyhapultnál, összeráncolta a szemöldökét, míg azon gondolkodott, hogy ki lehet az. Aztán eszébe jutott. Sehun!

Képzeletben fejbe vágta magát, amiért elfeledkezett róla, hogy Sehun is itt él. Miután leparkolta a kocsiját, azonnal a bejárati ajtóhoz sietett, fel sem tűnt neki Sehun kocsija.

Annyira izgatott voltam Hyori miatt, hogy elfeledkeztem mindenről? - gondolkodott, de egy gyorsan vállrántás után visszatért az érzékeihez.

Miután rájött, hogy Sehun állt a konyhában, azonnal hátat fordított, nehogy meglássa az arcát.

---

Pont jó időben, Sehun megfordult, és az előszobában egy férfi alakját fedezte fel, aki épp háttal volt neki. Összeráncolt szemöldökkel indult el felé.

- Ki vagy te? - kérdezte.

---

Luhan szorosan lehunyta a szemeit, ahogy összeszorította fogait idegességében.

---

Sehun meg fogta a srác vállát, hogy maga felé fordítsa.

---

Huuu, hát már olyan szépen indult az eleje, erre Sehunnak muszáj bunkón viselkednie -.-

Na, hosszú idő után hoztam egy új részt. Ne haragudjatok, de elfoglalt voltam a múlthéten, és most, hogy magamra vállaltam ezt a két új fanficet, nincs mindig időm ezzel foglalkozni. De igyekszem, cserébe szeretném, ha írnátok nekem néhány véleményt! ^^

27. Almost There - Majdnem Ott

MAJDNEM OTT

Amint Luhan bement a szobájába, leült az ágyra és vett egy mély levegőt. Hogy lehet hogy Kris hyung Hyori nővérének a barátja?

Míg a nővérén gondolkodott, eszébe jutott a neve.

- Jieun... - ráncolta a szemöldökét. - Várjunk... Jieun... Nem így hívják... - mielőtt befejezhette volna a gondolatát, megcsörrent a telefonja. Üzenete érkezett. 

Elkerekedtek a szemei.

- Ah! Hyori-ssi! El is felejtettem! - sóhajtott, mielőtt a kijelzőre pillantott, de amint meglátta az üzenet küldő nevét, szemei még nagyobbra nyíltak. - S-sehun!

Azonnal megnyitotta az üzenetet. Beszélnem kell valakivel - olvasta, majd tekintete lejjebb siklott.

Később felhívlak. Kérlek, vedd fel. 

Nyelt egyet, mielőtt elkapta a szemeit a képernyőről. 

- Történt valami? - kérdezte magától, miközben vett egy mély levegőt.

---

A szobában teljes sötétség uralkodott, de a kinti épületek fényének segítségével láthattad Sehun alakját. Nyeltél egyet, míg ő ott állt előtted. 

- Ideges vagy, igaz? - érdeklődött.

Igaza volt, és a kérdéstől csak még idegesebbnek érezted magad. 

Sehun lassan feléd mászott. Láttad, ahogy vágyakozva harapdálja a száját, miközben szemeivel szinte felperzselt. Nagyot nyeltél, és zárt lábakkal hátrébb csúsztál az ágyon. Amint a hátad nekiütközött az ágy támlájának, Sehun arcán egy önelégült mosoly jelent meg. 

- Nagy veszélyben vagy, Hyori-ah - jelentette ki, ahogy két kezét az ágytámlának támasztotta, hogy közre fogja a tested. 

Olyan gyorsan és erőteljesen vert a szíved, hogy nagy levegőket kellett venned ahhoz, hogy valamennyire higgadtságot erőltess magadra. Érezted Sehun illatát és leheletét az ajkaidon, így sejtetted, hogy csak néhány centiméterre lehetett az arcodtól. Becsuktad a szemed, és oldalra fordította a fejed, hogy minél távolabb tudd magadtól. 

Sehun elkapta az állad, és visszafordította a fejed, mielőtt az ajkaidra nyomta az övét. El akartál menekülni, de sokkal erősebbnek bizonyult nálad. Hamarosan elmúlt az idegesség, ahogy a tested megadta magát. Ajkaid mozogni kezdtek, miközben mindkét tenyered a mellkasára vezetted. Ő egyik kezét, ami eddig az ágytámlát támasztotta, a hátadra csúsztatta, hogy közelebb húzzon magához, ezzel elérve, hogy mellkasotok egymásnak préselődjön. 

Elengedte az állad, mielőtt másik kezével a kulcscsontodat kezdte simogatni érzékien. Belenyögtél a csókba, ahogy érezted ujjait a vállaidon, amint finoman simogatnak mindkét oldalt. Sehun ajkain egy apró mosoly jelent meg, majd elhúzódott tőled. Közvetlenül a szemeidbe nézett, miközben beharapta a száját. Hirtelen nedves puszikkal halmozta el az arcod egészen addig, amíg el nem érte az állad. Beszívtad az ajkad, a hátad megfeszült, ahogy a fülcimpádon érezted a nyelvét. Néhány nyalintás után bele is harapott érzékeny testrészedbe. 

Ezután eltoldtad magadtól, hogy elhúzódj tőle, mire zavart arckifejezéssel nézett rád.

- Mi van? - kérdezte. 

Nagyot nyeltél, mielőtt megszólaltál volna.

- S-soensaengnim... n-nem kellene ezt tennünk...

Sehun elmosolyodott. 

- Valóban? Mi történt azzal a lánnyal, aki azt mondta, hogy azért fogok könyörögni neki, hogy szopjon keményebben? Aki azt mondta, hogy megszabadulna az össze ruhájától előttem? 

Teljesen elpirultál a szavaitól. Még jó hogy sötét volt, és nem láthatta mennyire zavarba jöttél.

Hirtelen érezted, ahogy a belső combodra simítja a tenyerét. 

- Gyerünk, csináljuk - mondta, majd egyik karja a derekad köré kígyózott, hogy közelebb vonjon magához.

Teljesen ledöbbentél, amikor hirtelen a semmiből, megcsókolta a melledet a blúzodon keresztül. 

- Úgy szeretném megkóstolni ezeket - jelentette ki, ahogy óvatosan megmarkolta az egyik melledet. Ráharaptál az ajkadra, és megpróbáltad visszatartani a feltörni készülő nyögéseket. 

Sehun lassan becsúsztatta a kezét a hátad mentén a póló alá. 

- Seonsaengnim! - szóltál rá, amikor érezted, hogy megáll a melltartód kapcsánál. 

- Tessék? - kérdezte.

- N-ne... - mielőtt még befejezhetted volna, már ki is kapcsolta a fehérneműd. Elvette a kezét a derekadról, és a pólód aljáért nyúlt, hogy minél gyorsabban megszabadítson a felesleges ruhadarabtól. Először ellenkezni akartál, de túl ijesztőnek találtad, hogy szembe szállj vele. 

Gyorsan visszahelyezte a karját a derekadra, és megszívott egy pontot a nyakad hajlatában. Ez valószínűleg az egyik legérzékenyebb pontod lehetett, mert a tested teljesen beleremegett, ahogy tovább szívogatta a bőröd. 

Ujjaid a hajába vezetted, és az élvezettől belemarkoltál lágy tincseibe. 

- Uhh... Nggh... S-seonsaengnim... - nyögdécseltél, miközben Sehun lassan lenyomott az ágyra. Ajkaival most már a kulcscsontjaidat kényeztette, s miután végzett, végignyalt a válladon. Fogai közé vette a melltartópántot, és lassan lehúzta a karodon. Ugyanezt tette a másik oldalt is. Miután mindkét pánt lent volt, a melltartó alól elő bukkantak eddig elrejtett kebleid.

Zihálni kezdtél, amikor megérezted a hideg fuvallatot  megkeményedett mellbimbódon. Sehun kezei felkúsztak kerek melleidre, és mutatóujjával apró köröket rajzolt rá.

- Nggh... - nyögtél fel.

A kinti fény segítségével tökéletesen láthatta dekoltázsod.

- Hibátlanok a melleid - suttogta, miközben lassan lehajolt.

Elakadt a lélegzeted, ahogy megérezted nyelvét a mellkasodon.

Néhány másodperccel később a mellbimbódat kezdte kényeztetni nedves izmával.

Belemarkoltál a lepedőbe, mielőtt egy sóhajt hagyta el a szád.

- Uhh... Ahhh...

Sehun egy gyors mozdulattal megpöckölte a bimbód, amivel teljesen az őrületbe kergetett. Ezután az egészet bevette ajkai közé, és nagyot szívót apró testrészeden. 

Hangos cuppanásokkal vált el tőled, mielőtt újra ás újra mellbimbódra tapadt. Ekkora már teljesen magadon kívül voltál.

Csak a mellbimbóim, és mindjárt megőrülök - gondoltad magadban. Mi lesz, ha oda lent... - még jobban elpirultál, ahogy ezen agyaltál.

Hamarosan elhúzódott tőled, és térdre ereszkedett az ágyon. Hallottad, hogy kicsatolja az övét, amitől teljesen izgatottá váltál. Basszus. Basszus. Most látni fogom Seonsaengnim férfiasságát. Basszus. Beharaptad az ajkad, miközben vártál.

- Yah - szólt Sehun.

Nagyot nyeltél.

Gyerünk, Seonsaengnim, mutasd meg nekem. Látni akarom, mekkora vagy - mondtad a fejedben, majd újabbat nyeltél.

- Yah! - szólt rád ismét.

- Mutasd már meg végre - mondtad, ahogy egyre türelmetlenebb és izgatottabb lettél.

- Mi a fenéről beszélsz? - kiabált Sehun, miközben összeráncolta a szemöldökét.

Miután hallottad a hangját, gyorsan visszatértek az értékeid.

Sötét alakját figyelted, majd felvontad az egyik szemöldököd. Mi történt? - kérdezted magadtól, ahogy lepillantottál testedre, amiről egyetlen ruhadarab sem hiányzott.

- Lehet, hogy sötét van, de látom a szemeid. Látom, hogy az ágyékomat bámulod már egy ideje. Szóval egyáltalán nem vagy ideges - állapította meg Sehun.

Csak a képzeletem játszott velem? Képzeltem az egészet? - Hirtelen megütötted az arcod, hogy észhez térítsd magad, és ezt Sehun is észrevette.

- Vagy annyira ideges voltál, hogy mocskos dolgokat képzeltél rólam, nem igaz? - kérdezte.

Elpirultál, és elkaptad róla a tekinteted.

Néhány pillanattal később Sehun lassan feléd mászott. Látva ezt, eszedbe jutott a képzeleted legelső jelenete.

Ó, ne. Ó, ne. Mindjárt valóra válik  - nyeltél egyet, és a szíved újra hevesebben kezdett verni.

Amint Sehun feléd került, lábai közé szorította a lábaid, és kezeivel közre fogta a fejed, miközben egyenesen a szemeidbe nézett. 

- Hosszú utat kell megtenned ahhoz, hogy megismerj engem, Hyori-ssi. Most elengedlek, de ha legközelebb behatolsz a magánéletembe, nem menekülsz meg ilyen könnyen.

Ezután hirtelen megsimogatta a fejed, ahogy folytatta.

- Most menj aludni. Holnap reggel visszamegyünk Szöulba.

Leszállt az ágyról, s mielőtt kiment volna a szobából még visszafordult.

- Feloltsam a villanyt vagy ne?

Nem válaszoltál.

- Akkor így hagyom. Jó éjszakát - mondta, majd eltűnt a szemed elől.

Hosszú utat kell meg tennem, hogy megismerjelek? - kérdezted magadban, rögtön azután, hogy kiment a szobából. - Akkor... végig fogom járni azt az utat - mondtad, miközben mellkasodra helyezted a tenyered. Hirtelen az ágyba ütötted a kezed, majd csalódottan a hajadba túrtál. Azt hittem, igaz volt! De csak a képzeletem játszott velem. Huh! Már majdnem látta a... Aish! - gondolkodtál, miközben mély levegőt vettél.

---

Sehun a nappaliba ment, és leült a kanapéra. Elővette a telefonját, majd tárcsázta Luhan számát. Nem számított rá, de reménykedett benne, hogy fel fogja venni. 

- L-luhan - szólt bele a telefonba.

Luhan egy szót sem szólt, de Sehun tudta, hogy figyel. 

- Luhan... nem kell beszélned... csak hallgass meg, kérlek - mondta, mielőtt vett egy mély levegőt. - Azt mondtad, hogy az lesz a legjobb mindkettőnknek, ha együtt maradunk, igaz? És megígértünk, hogy sosem nézünk rá egy lányra sem, mert haszontalanok vagyunk...

---

Luhan csak hallgatott a vonal túloldalán. Már olyan régóta hiányzott neki Sehun hangja. 

- Azt hiszem, nem tudom betartani az ígéretemet, Luhan - szólalt meg kis idő után Sehun. 

Hallva ezt, Luhan szíve kihagyott egy ütemet. Összeszorította a fogát, mielőtt Sehun ismét megszólalt. 

- Azt hiszem, én...

- Nem, te nem! - vágta rá azonnal. 

---

Sehun hirtelen valami furcsát érzett a szívében, amikor meghallotta Luhan hangját. Nagyot nyelt, majd újra beszélni kezdett:

- Luhan..

- Te sosem lehetsz igazi férfi! Már sosem lehetünk igazi férfiak, Sehun. Tele voltál fájdalommal, én pedig hagytam meghalni valakit. Gyengék vagyunk, Sehun. El kell fogadnod. Ha csak azért hívtál, hogy elmond, nem jössz vissza hozzám, mert ismét hetero lettél, akkor nem is kellett volna keresned. Te vagy a legrosszabb! - Ezzel Luhan kinyomta a telefont.  Összeszorította az állkapcsát, és vett egy mély levegőt, miközben a semmibe bámult. Aztán a tükörképére pillantott. El kell vennem tőled Hyorit, Sehun, még ha ez azt is jelenti, hogy át kell lépnem a határt - gondolta magában. 

---

Sehun leejtette a telefonját, miközben az emlékek, melyeket nagy erőfeszítések árán próbált elfelejteni, felvillantak az agyában. 

Nem lehetünk többé együtt, Sehun-ah.

Leesett a kanapéról, ahogy a hajába vezette ujjait, és idegesen tépni kezdte azt. Könnyei patakokban folytak le az arcán. 

Szakítsunk.

Kiabálni kezdett, majd felrúgta az útjában lévő tárgyakat. 

Nem vagyok beléd szerelmes.

---

Teljesen a gondolataidba voltál mélyedve, amikor egyszer csak meghallottad Sehun kiabálását. Azonnal kiugrottál az ágyból, és kiszaladtál a szobából, hogy megnézd, mi történik. Sehun a padlón volt, kezeivel a haját markolta, miközben sírva és kiabálva a kanapét rugdosta. 

- Yah, Sehun-ssi! - futottál felé, de még akkor sem hagyta abba a kitörését. Nagyot nyeltél, ahogy megragadtad a kezét, mielőtt kitépte volna gyönyörű hajtincseit. - Oké, oké! Többet nem fantáziálok rólad, rendben? - kiáltottál rá. 

Ezzel végül sikerült magadra vonni a figyelmét. 

---

Azt hiszem, szegény Sehun teljes idegösszeomlást kapott. xD És Hyori milyen kis cuki és naív, amiért azt hiszi, hogy miatta.

Igazából már tegnap este be akartam fejezni ezt a fejezetet, de nagyon lusta és fáradt voltam. Már csak egy kicsi hiányzott belőle, amikor este tízkor rám tört az álmosság. Csak egy órára akartam lepihenni, sé mondtam is tesómnak, hogy keltsem már fel. fel is keltett olyan fél 12kor, de nekem olyankor már mindegy. xD Ki voltam ütve és csak aludni akartam. 

Na de most itt van, és nagyon örülnék neki, ha sokan írnátok és lájkolnátok, azért is hogy ösztönözzetek engem, mivel szerdán elutazom és csak hétfőn térek vissza, addig mobilról leszek, úgy viszont nem tudok fordítani. Holnap még megpróbálok összehozni egy fejezetet, de ahhoz nagyon sok ösztönzésre lesz szükségem, mert ellustultam :P

Aki esetleg még nem olvasta volna: x  

Ez az új Sehunos ficem 2. fejezete. Akit érdekel, nyugodtan olvassa el ^^

És néhány napja már tervezgetek egy OS-t, csak nem tudtam, hogy kivel és miről, aztán tegnap fordítás közben egyszer csak megvilágosodtam, és mivel azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ebben a történetben Sehun kapja meg a nőt, és nem Kai, ezért úgy döntöttem, hogy a mi drága, perverz és gonosz Jonginunknak is írok egy befejezést. Habár nem fog kapcsolódni ehhez a történethez, az OSben ugyanúgy egy köcsög tanárt fog alakítani. Tudom, hogy ez a tanár-diák cucc kissé sablonos, de már régóta vágyom egy ilyenre, és minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ne legyen sablonos ^^

26. Dangerous - Veszélyben

VESZÉLYBEN

- Hol voltatok? Egy csomó ideig kerestelek titeket a temetőben, de egyikőtöket sem találtam ott - nyafogott Oh Jieun, miután visszaértetek a szállodába.

- Valahol - válaszolt Sehun, miközben megsimogatta a lány fejét.

- Oppa! Ugye nem molesztáltad Hyori-ssit?

Mindketten meglepődtetek Jieun feltételezésén.

- Yah! Azt gondolod képes lennék ilyenre? - emelte fel a hangját Sehun, mire a lány nyelt egyet.

- I-igaz. El is felejtettem, hogy már nem érdekelnek a lányok többé - mondta, mielőtt elmenekült.


Többé? - gondolkodtál.

Sehun rád pillantott, majd elsétált melletted.

Néhány másodperccel később felbukkant egy testőr.

- Agassi, a vacsorát tíz perc múlva tálalják.

- Arasseoyo. Köszönöm - bólintottál, miközben a testőr meghajolt, majd magadra hagyott.

Ezután a lakosztályotokba mentél és láttad, ahogy Sehun a kanapén henyél és tv-zik. Nem zavartatta magát azzal, hogy rád nézzen, ezért megköszörülted a torkod, mielőtt megszólaltál.

- Tíz perc múlva kész a vacsora.

Teljesen figyelmen kívül hagyott és továbbra is a tv-t bámulta. Nyeltél egyet, majd beharaptad a szád idegességedben és a hálószobába mentél, de abban a pillanatban, amint Sehun megszólalt, megtorpantál.

- Ne is figyelj arra, amit a húgom mondott.

Megfordultál és visszanéztél rá, de ő még mindig a televíziót figyelte. Vártál, hátha mond még valamit, mire rád pillantott szúrós szemeivel.

- Mi az? - kérdezte.

Nyeltél egy aprót, és megráztad a fejed, mielőtt a szobába mentél.

Sehun figyelte, ahogy kisétálsz a helységből, majd visszafordította figyelmét a tv-re. Néhány másodperccel később elővette a telefonját és bepötyögött egy sms-t: Beszélnem kell valakivel. 

---

Megnézted a telefonod, és láttad, hogy számtalan nem fogadott hívásod érkezett Lulutól. 

- Elfelejtettem, hogy a kocsiban hagytam a telefonom. Aigoo - sóhajtottál, és tárcsáztad a számot. 

---

- Látogatója van, Doryeonnim - szólt az egyik cseléd Luhannak. 

- Ki az?

- Én!

Luhan az ajtóra pillantott, s látta, hogy Kris áll ott. Megforgatta a szemeit, majd közölte a cseléddel, hogy hagyja őket magukra.

Levetette magát a kanapéra, és keresztbe tett lábakkal, unottan nézett bátyjára.

- Miért vagy itt? - kérdezte mindenféle kíváncsiság nélkül. 

- Mikor jössz haza? - ült Le Kris is a kanapéra.

Luhan mély levegőt vett, mielőtt megszólalt.

- Ez - kezdte, miközben a padlóra mutatott. - Az otthonon, és nem tudok másik helyről, ahová vissza kellene mennem. Ha csal azért jöttél, hogy erről a szarságról beszéljünk, akkor elmehetsz. Ne vesztegesd az időmet.

Már épp fel akart állni, amikor Kris közbe szólt.

- Ezt Kai-tól tanultad?

Mielőtt Luhan válaszolni tudott volna, a telefonja , ami az asztalon volt, hirtelen megcsörrent. Mindketten oda pillantottak, és Kris szemöldöke összeráncolódott, ahogy meglátta a kijelzőn lévő nevet. 

Luhan az asztalhoz ment, hogy elvegye a mobilját, de a bátyja gyorsabb volt.

- Hyori? - nézett fel Luhanra.

Lulu próbálta elvenni tőle, de nem járt sikerrel.

- Ki az a Hyori?

- Mit érdekel téged? Add vissza. Erre válaszolnom kell!

Kris gyanakvóan nézett rá.

- Válaszolnod kell rá? Miért? A barátn...

Kris szava elakadt, ahogy visszaemlékezett valamire: 

- Itt lakik Lee Hyori? - kérdezte a futár. 

- Ne, miért? - válaszolt Kris bólintva. 

- Csomagot hoztam neki - mondta, majd elővett egy hatalmas csomagot, amitől Kris teljesen ledöbbent. 

- Kitől érkezett ez a hatalmas csomag? 

- Itt az áll, hogy Kupidó Lu - olvasta fel a futár a küldő nevét.



- Hamarosan az lesz! Most pedig add vissza! - kiabált Luhan. Kris Szeme elkerekedett, miközben Luhan telefonja abba hagyta a csörgést.

- Ennek a lánynak a neve... Lee Hyori? - érdeklődött Kris.

Luhan szemöldöke összeráncolódott a meglepődöttségtől.

- H-honnan tudod?

- Szóval... te vagy Kupidó Lu? - döbbent le Kris.

---

Összeráncoltad a szemöldököd, amikor Luhan nem válaszolt a hívásodra.

- Miért nem veszi fel? - duzzogtál elgondolkodva, majd rápillantottál a kijelzőn lévő órára. - Ó, Seoulban már reggel kilenc van. Lehet éppen tussol.

Amint kimondtad a mondatot eszedbe jutott a fürdőkádas jelenet Sehunnal. Kipattantak a szemeid, és megcsóváltad a fejed, hogy kirázd belőle az emlékeket.

De hiába... szinte láttad magad előtt izmos hasát.

Ó, istenem, miért teszed ezt velem? - olvadoztál a gondolatoktól.

- Yah. Menjünk! Két percünk van, hogy odaérjünk az étkezőbe - jelentette be Sehun, majd zsebre tett kezekkel elindult az étkező felé.

- Yah! Várj meg! - kiabáltál utána és a nyomába eredtél.

---

- Honnan a pokolból... Honnan a pokolból tudsz te erről? Honnan ismered Hyorit?! És... és...

- A nővére barátja vagyok - mondta Kris, megválaszolva ezzel Luhan összes kérdését.

- Úgy érted... te vagy a barátja... - Ekkor Luhan rá jött, hogy nem is tudja a nővéred nevét.

- Jieunnak. Lee Jieun. Így hívják Hyori nővérét.

Luhan szemébe furcsa ismeretlen fény csillant meg, miközben testvérére nézett.

- J-jieun? - kérdezte, mire Kris bólintott.

- Még a barátnőd nővérének a nevét sem tudod? - gúnyolódott az idősebb.

Luhan szúrós szemekkel nézett rá.

- Mit érdekel téged? Kopj le! - kiabált, miközben elvette tőle a telefont. - Most húzz el!

Erre Kris kuncogni kezdett.

- Milyen kicsi a világ, nem igaz?

Luhan összeráncolta a szemöldökét.

- Nem gondoltam volna, hogy a kisöcsém az udvarlója a barátnőm kishúgának. Ez tök király.

Lulu nagyot nyelt, ahogy felfogta a helyzet súlyosságát.

Mi van, ha Kris Hyung elmondja Hyorinak, hogy én vagyok az öccse? Elmondja, hogy valójában Luhannak hívnak. Sehun pedig megtudja... És Hyori is... Akkor hallott leszek. - gondolta magában.

- Senkinek sem beszélhetsz erről! - felelte Luhan komoly arccal.

Kris elvigyorodott.

- És miért...

- Nem akarom, hogy Hyori megtudja, hogy van egy bátyám. - Erre Kris mosolya elhalványult.

- Te... szégyellsz engem? - kérdezte.

Luhan nyelt egyet, miközben bólintott.

- Igen. És neked is szégyellned kellene engem. Hálásnak kellene lenned, amiért nem akarom, hogy a barátnőd megtudja, hogy egy ilyen haszontalan öcséd van, mint én.

- Miről besz...

- Menj el, és tégy úgy, mintha nem ismernél és ezt a beszélgetés meg sem történt volna - fejezte be Luhan, mielőtt ott hagyta a testvérét. - Kérlek, kísérd ki - parancsolta az egyik scselédnek, majd a szobájába ment.

---

- Jó estét, szívem - köszöntött az apád, miközben arcon puszilt.

- Jó estét, apa - mosolyogtál, majd megölelted őt. 

- Jót pihentetek? És meglátogattátok Sehun anyukáját? - Kérdezte az említett apja.

- Igen. Jó volt - mosolyogtál rá, majd Sehunra pillantottál, akit úgy látszik egyáltalán nem érdekelt az a téma.

- Együnk - mondta az apja.

- Holnap reggel visszamegyünk Seoulba - szólalt meg hirtelen Sehun.

 Mivel semmit sem tudtál erről az egészről, inkább csendben maradtál, és figyelted hogy hová fajul ez a beszélgetés. Ahogy vártad, az apja reagált először.

- Miről beszélsz?

- Hallottál. Nem fogom megismételni magam - mondta szigorúan.

Nyeltél egyet, és teljesen meglepődtél azon, mennyire bátor volt ijesztő apjával szemben.

- Szó sem lehet róla. Itt maradtok vasárnap estig és...

- Azt mondtam, hogy holnap haza megyünk. Nekem munkám van, Hyorinak pedig iskolába kell mennie. Hogy lehetsz ilyen nem törődöm? - vonta kérdőre Sehun idegesen, majd visszarakta a villáját a tányérra. Nem akart így viselkedni az apjával szemben, de annyira mérges lett, hogy képtelen volt visszafogni magát.

- Tényleg? Ennyi az egész? Vagy van valami fontosabb a háttérben? - kérdezte az apja.

Sehun összeszorította fogakkal nézett vele farkas szemet.

- Ugyan, fiam. Érted teszem ezt az egészet. Csak hallgass meg, és...

- Nem! Nem akarom meghallgatni. Annyira nyilvánvaló, hogy mit tervezel.  Azt akarod, hogy Hyori a barátnőm legyen, igaz? Azt várod tőle, hogy majd igazi férfit csinál belőlem.

Hallva ezt, teljesen ledöbbentél.

Szóval ez az oka? - gondolkodtál.

- Nem kell ezt tenned. Én is meg tudom oldani, de ne várj túl sokat tőlem. A te hibád, hogy most itt tartunk. A te hibád - közölte, mielőtt az asztalra dobta a szalvétát, és ott hagyott titeket.

- Oppa! - szólt utána Oh Jieun.

- Ne merjetek követni - morogta dühösen, majd teljesen eltűnt a szemetek elől.

- Kérlek, bocsáss meg a fiam viselkedéséjért, Hyori-ssi - mondta Sehun apja.

Megköszörülted a torkod, mielőtt megszólaltál.

- Semmi baj,  majd én beszélek vele.

Felálltál, és elindultál, amikor Oh Jieun hirtelen közbe szólt.

- Ne!

- N-ne? - kérdezted, miközben rápillantottál.

- Amikor Sehun oppa azt mondja, hogy ne menjünk utána, akkor elég veszélyes tud lenni.

Nyeltél egyet.

- Minden rendben lesz - mondtad, majd követted Sehunt.

Láttad, amint a Lift felfelé megy egészen odáig, ahol a lakosztályotok volt, így tudtad, hogy oda megy. Követted őt, és te is bementél a szobátokba. A lámpák le volt kapcsolva, s már épp fel akartad oltani, amikor Sehun rád szólt.

- Ne kapcsold fel!

Engedelmeskedtél, miközben az ajtónál álltál.

- Jieun figyelmeztetett, igaz? - Hallva ezt egyre idegesebb lettél, ezért nyeltél egyet, hogy benedvesítsd kiszáradt torkodat. - Azt mondta, veszélyes vagyok, igaz?

A szívverésed felgyorsult az idegességtől, és Sehun közeledő lépteitől minden csak rosszabb lett.

- Akkor miért jöttél utánam? Azt hiszed, hogy nem foglak bántani? Hogy képes vagy kezelni akkor is, amikor ilyen mérges vagyok?

Hirtelen érezted, ahogy egyik keze a derekad köré fonódik.

- Megmutassam milyen veszélyes tudok lenni? - suttogta közvetlenül a füledbe.

Úgy érezted mentem felrobban a mellkasod, egész tested remegett Sehun forró leheletétől.

- Csak hogy tudd, sokkal veszélyesebb vagyok, amikor nem család tagról van szó - mondta, s a következő pillanatban már a vállára is kapott, mintha csak elrabolni készülne.

- Yah! Tegyél le! Yah, yah! - ütötted a hátát ököllel, miközben ide-oda kalimpáltál a lábaddal.

- Mielőtt elhagyjuk New Yorkot, kísérletezhetnénk egy kicsit, nem? - kérdezte, ahogy az ágyra dobott.

---

Hu... Nem tudom, miért de ez most igen nehezen született meg. Vagy a fejez volt nehéz, vagy én voltam túl fáradt. Az ASM első fejezete kimerített, de nem akartak titeket MGP nélkül hagyni. Nem vagyok vele túl elégedett, de azért remélem tetszeni fog, és hagytok néhány véleményt itt és az ASM új fejezetén is: x

Feldobnátok vele a napom :)

Remélem nem haragszotok, amiért egy ideje már nem hoztam vicces gifeket, de mindig annyira sietek az új fejezettel, hogy minél hamarabb olvasni tudjátok, hogy nincs időm keresgélni. De most hagyok itt néhány szexi képet: 

OMG LULU.... de megnyalogatnám azokat a kockákat :P

Ajjj de cuki :'D

25. Questions - Kérdések

KÉRDÉSEK

- Ki hívott? - kérdezte Kai Luhantól, miután lenyelte a szájában lévő falatot.

Luhan kiengedte a bent tartott levegőt, majd kortyolt egyet az italából.

- A bátyám már három éve próbál meggyőzni, hogy menjek haza - közölte Lulu, míg Kai folytatta az evést. - Ó, mellesleg, rólad is kérdezett. Visszahívhatnád, hogy megbeszéljétek... - Hallva ezt Kai félrenyelte a kajáját, mire Luhan elhallgatott és gyanúsan pislogott a másikra. - Miért kezdesz el fuldokolni, ahányszor csak megemlítem Kris hyungot?

Kai köhintett egyet, majd felállt a helyéről és kiabálni kezdett.

- Még is mi ez az étel? Aish!

A szobalányok bocsánatot kérve rohantak hozzá.

- Mi van veled? Ennek az ételnek semmi baja - nézett Luhan az unokatestvérére összezavarodottan, még mielőtt Kai a szobájába rohant volna.

---

Szörnyen kellemetlenül érezted magad a fürdőkabinban, ahogy Sehun meztelen testével a hideg falhoz szorított. Csak bámultál rá, míg ő egy néma "Pszt"-tel jelezte, hogy maradj csendben. 

- Oh Sehun. Te vagy bent? - Láttad, ahogy az említett ádámcsutkája megmozdul nyelés közben, mielőtt megszólal: 

- I-igen - válaszolt.

- Ó, értem. Szóval a meleg öcsém haza jött. 

A szemeid elkerekedtek az előző mondat hallatán. 

Szóval, ő a nővére? Egy másik testvér?! És... tudja, hogy Sehun a saját neméhez vonzódik. Tehát nem csak én.... tudok róla. - gondolkodtál. 

- Mit akarsz? Nem látod, hogy éppen zuhanyzom, és zavarsz? - morogta Sehun némi utálattal a hangjában. 

- Azt hittem, betört valaki a házba. De egy buzi mégis csak jobb, mint egy betörő.

Sehun mély levegőt vett, majd összeszorította a fogát. 

- Akárhogy is... örülök, hogy itt vagy. Ma nem alszom itthon, úgyhogy itt hagyom Jijit a nappaliban. 

- Mi?! Én nem maradok itt - vágott köze Sehun. 

- Akkor csak adj valami kaját Jijinek, mielőtt elmész. Most lépek!

- Várj!Várj! Noona! Yah! Aish...

Hallottátok, ahogy becsapódik a fürdőszoba ajtaja. 

Sehun rápillantott, majd kikukucskált a függöny mögül, hogy leellenőrizze valóban elment-e a nővére. Vett egy mély levegőt, mielőtt elengedte a szádat. 

Ziháltál, és ösztönösen le akartad hajtani a fejed, hogy még több levegőhöz juss, amikor hirtelen Sehun a homlokodnál fogva megakadályozott. 

- Ne nézz le! - figyelmeztetett. A szemeid elkerekedtek, mielőtt gyorsan becsuktad őket. 

- S-sajnálom. Nem l-láttam semm... - Nem tudtad befejezni, mert a következő pillanatban Sehun ajkai már a tiéden voltak. 

Néhány másodperccel később megszakította a csókot és mélyen a szemeidbe nézett. Az arca csupán pár centiméterre volt tőled, ezért halkan folytatta: 

- Ne légy túl hangos!

Nagyot nyeltél és gyorsan bólintottál egyet. 

- Jó kislány - simogatta érzékien a tarkód, az érintésétől lehunytad a szemed és teljes testedben megremegtél. Hallottad, ahogy Sehun kuncogni kezd, de továbbra sem nyitottad ki a szemed. 

- Ideges vagy? - kérdezte, mire nyeltél egyet. - Meztelen vagyok. Szeretnél élni a lehetőséggel, hogy láss valami igazán nagyot? - Azonnal felnyitottad a pilláid, és megráztad a fejed, jelezve, hogy nem. 

Sehun biccentett.

- Rendben. Majd megmutatom legközelebb, de akkor nem fogom megkérdezni, hogy szeretnéd-e vagy sem - suttogta közvetlenül a füledbe. 

Ellökted magadtól és szúrós szemekkel néztél rá. 

- Ki tud még erről? - kérdezted hirtelen. Sehun arckifejezése megváltozott, ahogy megfordult és beindította a zuhanyt. 

A szemeid kitágultak, ahogy formás hátsójára siklott a tekinteted. Azonnal lehunytad pilláid, miközben kiabálni kezdtél.

- Yah! Állítsd le! Nedves leszek. 

Erre Sehun feléd fordult és rád nézett.

- Nedves leszel? Azt mondod? - kérdezte. 

Próbáltad legalább az egyik szemed kinyitni, de amint láttad, hogy milyen közel van, gyorsan visszazártad, egészen addig, amíg meg nem éreztél valamit lent. 

Elakadt a lélegzeted és felnyitottad a pilláid. Sehun egyik keze a fejed mellett volt, a másik pedig a lábaid között, ruhától fedett szemérmeden. Megpróbáltad eltolni onnan karját, amikor közbe szólt. 

- Előző éjszaka azt akartad, hogy megérintselek, ugye? Mielőtt olyan gyorsan elélveztél. - Egyre szaporábban kapkodtál levegő után, ahogy középső ujja megmozdult és simogatni kezdte szeméremajkad vonalát.

Becsuktad a szemed, fejed hátra vetetted, és kiengedtél egy halk sóhajt.

- Én voltam az első, aki megérintett itt? - kérdezte. Lepillantott, s látta, hogy az inged teljesen átázott, felfedve a fehérneműd.

- Ha megérintem a melled, én leszek az első, aki...

- Már megtetted - szóltál rá elpirulva, ahogy elkaptad róla tekinteted.

- Szóval, te tényleg szűz vagy? - kérdezte, miközben ismét megmozdította középső ujját.

- H-hagyd abba - kérted.

- Biztos vagy benne? - húzta az agyad.

Bólintottál egyet, mire Sehun elengedett és elhúzta a zuhanyfüggönyt, hogy kiszállj.

- Találsz ruhát a szekrényben. Öltözz és és szárítkozz meg.

Kiléptél a zuhanyfüléből, s felé fordultál, miközben ismét kérdőre vontad.

- Ki más tud még erről?

Sehun rád nézett egy pillanatra, majd visszahúzta a zuhanyfüggönyt. Kíváncsi voltál, hogy miért fordít neked hátat minden alkalommal, ahányszor megkérdezed. Vállat vontál és magára hagytad a fürdőszobában.

Ahogy kiléptél Sehun szobájából, észrevettél egy aranyos kis bolyhos kutyát.

- Aww, de édes - motyogtad, ahogy kitártad a kezeid a kutyus felé. Épp megakartad simogatni, amikor az hirtelen megharapott. - Ah! - kiabáltál, ahogy a földre estél vérző ujjadat fogva. - M-miért haraptál meg? - nyafogtál sírva.

- Yah! Mi történt? - kérdezte Sehun, ahogy kilépett a fürdőszobából, s látta amint a földön ülsz és sírsz. - Jiji-ah, régen találkoztunk, huh? - mondta, miután oda szaladt hozzá a kutya. - Ó, csak nem megharapott? - kérdezte, ahogy elindult feléd. - Mutasd!

Szipogtál egy kicsit, majd kinyújtottad a kezed, megmutatva vérző ujjadat. Megdöbbentél, amikor Sehun a szájába vette azt és szívni kezdte.

- Y-yah! M-mit csinálsz? - nyafogtál, míg Sehun továbbra is az ujjaddal foglalatoskodott.

- Csak lenyalom a vért - mondta, miután kivette szájából vérző testrészed, majd újra rácuppant. Furcsa érzés kerített hatalmában, ahogy ujjadat nyalogatta, miközben téged figyelt. Megpróbáltál elhúzódni, mire erősebben szorította a csuklódat. Becsukta a szemét, és szívott még néhányat az ujjadon.

Ezután rájöttél, hogy mi járhat a fejében, így kitépted a kezed a szorításából.

- Hé! nem az ex-barátod farkát szívogatod! - kiabáltál, majd fel akartál állni, de Sehun visszahúzott a földre. Elkerekedett a szemed, ahogy maga alá gyűrt. - Yah! - kiabáltál.

- Mit mondtál az előbb? - kérdezte ijesztő hangon.

Nagyot nyeltél, majd hirtelen Jiji ugatása szakított közbe titeket.

Sehun felállt, és szorított a derekán lévő törölközőn, miközben a szekrényéhez sétált. Kivett néhány ruhadarabot magának, majd neked is, amit aztán át is adott.

- Vedd fel ezeket, a vizeseket meg add ide, hogy kiterítsem őket - közölte, majd felkapta Jijit az ölébe. - Bébi. Hogy van az én Jijim mostanában? Eszel rendesen? Szeretnél valami finomat? - Ezzel kiment a szobából.

---

- Mit akarsz? - kérdezte Kai Krist egy elegáns étteremben, ahová a találkozójuk volt megbeszélve. Kris intett neki, jelezve, hogy foglaljon helyet.

Kai így tett, keresztbe tette a lábait, és a másikra nézett.

- Te idősebb vagy, miért nem győződ meg Luhant, hogy jöjjön haza?

- Ez nem az idősebb testvér feladata lenne? A te feladatod? - gúnyolódott Kai.

- Rám nem hallgat.

- Nos, ez nem az én problémám.

- Te élsz vele. Ugyanúgy elszöktél otthonról, szóval te is...

- Befejeznéd végre?! Luhan nem akar vissza menni az úgynevezett "családjához".

Kris meglepetten pislogott rá.

- Nem számít mivel próbálkozol, de úgy sem tudod meggyőzni, hogy "haza" menjen - mondta Kai, mire Kris nyelt egyet.

- Látnom kell.

Kai gúnyosan elnevette magát.

- Ne nevess ki, seggfej! - mérgelődött Kris, majd az előtte lévő vizet Kai arcába öntötte. - Ne merészeld megrontani az öcsémet a te életstílusoddal - mondta, majd ott hagyta az elképedt unokatestvérét.

---

Sehun ingét viselve hagytad el a szobát. Elég nagy volt rád, majdnem úgy festett, mint egy ruha, ezért nem vetted fel a rövidnadrágot, amit adott.

Nem igazán szoktad más ruháit viselni, de most nem volt választásod. Lementél és láttad, ahogy Sehun Jiji-t eteti a nappaliban. Rád nézett, majd visszafordult, miután tetőtől talpig végigmért. Visszatért Jiji etetéséhez. Odamentél hozzá, hogy megkérdezd: 

-H-Hová tudom felakasztani ezeket?- mutattad neki az átázott ruhákat.

Elmosolyodott és abbahagyta Jiji etetését. Nem nézett rád, csak kinyújtotta a kezeit.

- Add ide - mondta. 

-Nem, én csak….- Sehun kikapta a kezeidből a ruhát, majd rád pillantott, mielőtt elindult. A szemöldöködet ráncoltad, miközben azt nézted, ahogy elsétál. 

Letérdeltél és figyelted, amint Jiji a kajáját eszi.

 - Jiji-ah, annyira aranyos vagy, de miért haraptál meg?- kérdezted, bár inkább magadtól, miközben vettél egy mély levegőt. - Ártatlannak nézel ki, de közben olyan veszélyes vagy... - mondtad, és az ujjadra pillantottál. Ekkor eszedbe jutott, ahogy Sehun szívogatta néhány perccel ezelőtt. Nagyon nyeltél és azonnal letetted a kezed.

- Ne beszélj így Jijiről! - szólt Sehun, miközben rád meredt. - Csak azokat harapja meg, akiket rossz embernek gondol - mondta Jiji fejét simogatva, szemével még mindig meredten bámult rád.

Összeráncoltad a szemöldököd.

Sehun lepillantott, s észrevette kilátszódó fehérneműd ebben a pozícióban, amitől nyelnie kellett egyet. Tekintetét elkapta rólad, miközben beszélt.

- El akarsz csábítani? - emelte fel Jijit, miután a kutya végzett az evéssel.

- Tessék?

- Rövidnadrágot is adtam - nézett rád. - Direkt nem vetted fel, hogy mutogatni tud a bugyid?

Lenéztél, és láttad, hogy valóban kilátszódott a fehérneműd.

Elkerekedett a szemed és elpirultál, ahogy a fenekedre ültél, és próbáltad eltakarni magad.

Sehun leült a kanapéra, és az ölébe helyezte Jijit, miközben rád pillantott.

- A családom tudja - jelentette ki hirtelen, mire te is rá néztél.

- Ne?

Elkapta rólad a tekintetét, és a kutya bundáját kezdte simogatni.

- Az apám és a testvéreim... Ők is tudják, hogy meleg vagyok - folytatta, amitől teljesen ledöbbentél.

- T-tényleg? - kérdezted, Sehun pedig biccentett egy aprót.

- A lány, aki itt volt az előbb a nővérem, Oh Seji.

- Milyen aranyos, hogy a nevetek kapcsolódik egymáshoz - kuncogtál.

- Szerintem nem ilyen vicces - motyogta.

- Akkor miért? - érdeklődtél.

Sehun vett egy mély levegőt, és lerakta az immár alvó Jijit a kanapéra, majd leült melléd.

- Az apám neve Oh Se Ju, míg az anyám Oh Hun Ji. Seji noona és én az apánk nevének első tagját kaptuk. Aztán a nővérem kapta anyánk nevének a második tagját, én pedig az elsőt. 

Bólintottál.

- És mi van Jieun-ssi nevével? - kérdezted kíváncsian.

Láttad, hogy Sehun nyel egyet, mielőtt válaszol.

- Nem tudom. Miután megszületett, éppen nyerten egy díjat az iskolában, ezért apa megengedte, hogy én nevezzem el a kis húgom.

- Ó, és miért pont a Jieun névre gondoltál?

Sehun csendbe maradt egy ideig, mielőtt halkan kuncogni kezdett. Összeráncoltad a szemöldököd, ahogy ránéztél.

- M-mi olyan vicces?!

- Jiji horkol, nem hallod? - mondta, mire a kutyára pillantottál, és néhány másodpercre elhallgattál te is.

- Én nem hallok semmit.

Sehun felvette Jijit az ölébe és felállt.

- Lefektettem az ágyába - szólt, majd el sétált.

Miért próbál kibújni minden kérdésem alól? 

---

Nos egy újabb háttérszál került napvilágra, de akad még bőven. Kíváncsian várom a véleményeket. ^^ És a kísérletezés még koránt sem ért véget :P 

24. Oh My

OH MY

- Megkaphatnám Sehun oppa és Hyori szobájához a beléptető kártyát? - kérdezte Oh Jieun az egyik biztonsági őrtől.

- De, Agassi...

- Már szóltam az apámnak...

Mivel nem volt más választása, a biztonsági őr odaadta neki a kártyát. Jieun elmosolyodott és megköszönte, mielőtt elindult a szobátok felé. 

Amint kinyitotta az ajtót, hangosan megszólalt:

- Oppa! Hyori-ssi! Nem játszunk valami... - A beléptető kártya kiesett a kezéből, ahogy meglátott titeket az ágyon egymás karjai közt aludni.

---

Mélyen aludtál, amikor valami zajosra lettél figyelmes. Morogtál egy picit, összeráncoltad a szemöldököd, majd kerestél egy másik kényelmes pozíciót. 

- Mégis mi ez? - hallottál még egy hangos kiáltást. Erre Sehun és te is felnyitottátok a szemeteket. A testetek egymáshoz volt préselődve, miközben átöltétek egymást. Azonnal eltoltad magadtól Sehunt, amivel sikerült elérned, hogy leessen az ágyról.  - Oppa! Te és Hyori... együtt vagytok?! 

Sehun, miután fájdalmasan morgott egyet, Oh Jieunra nézett. 

- Yah...

- Elve... Yah! - Sehun megragadta Jieun lábát, amitől a lány is a földre esett. Gyorsan eltakarta a száját, miközben szúrós tekintettel pislogott rá.

- M-menj ki, beszélnem kell Hyorival.

Jieun összeráncolta a szemöldökét.

- Miért? Hyori annyi idős, mint én. Öt évvel idősebb vagy nála, szóval az pedofilságnak számítana, ha...

- Csak menj ki, kérlek!

Meglepődtél, a szemeid elkerekedtek attól, ami hallottál.  Miután Oh Jieun elhagyta a szobátokat, Sehunra pillantottál, aki épp kócos hajába túrt, miközben a hálószoba ajtófélfájának támaszkodott.

- Ö-öt évvel idősebb?! Úgy érted, hogy... csak h-húsz éves vagy? - kérdezted teljesen összezavarodva.

Sehun bólintott, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- De... legutóbb... azt mondta, hogy... három évvel ezelőtt még diák voltál. Nem igaz?

Ismét egy bólintás volt a válasz.

- És, hogy két évvel ezelőtt kezdtél tanítani.

Újabb bólintás.

- Úgy érted, hogy... tizenhét éves voltál... amikor befejezted az iskolát?!

- Ki mondta, hogy befejeztem az iskolát? - kuncogott Sehun, mire még inkább összezavarodtál.

Az ágy felé sétált, majd leült melléd, s rád nézett.

- Csak az első évet végeztem el, aztán úgy döntöttem, hogy ott hagyom.

- M-miért? Csak nem a perverz lányok miatt? - Sehun másodpercekig bámult rád, mielőtt folytatta:

- Így is mondhatjuk.. - felhúztad a szemöldököd. - De nem igazán... mert akkor fel kellett volna mondanom akkor, amikor meg tudtam, hogy milyen gondolataid vannak rólam, ha ez lett volna az oka annak, hogy ott hagytam az iskolát. - Elpirultál, ahogy szúrós szemekkel néztél rá.

Hirtelen megcsörrent a telefon. Sehun az éjjeliszekrényre nézett, majd kinyomta a telefont, ahogy megszólalt.

- Azt mondtad velem jössz, igaz?

- Hová? - kérdezted.

- Meglátogatni az anyukámat - válaszolt.

- Ó, persze. Találkozni akarok Sehun-ssi mamájával. Biztos gyönyörű lehet.

Sehun megköszörülte a torkát, majd rád mosolygott.

- Természetesen. Gyönyörűnek kell lennie, ahhoz, hogy ilyen jóképű fia legyen.

- Milyen arrogáns - forgattad a szemed, miközben motyogtál.

- Gyere, menjünk. Így korábban érhetünk vissza. Még virágot is  vennem kell.

Elmosolyodtál magadban, míg Sehun kisétált a szobából.

Milyen édes fiú.

---

- T-temető? - kérdezted, miután megálltatok a kocsival. Sehun elmosolyodott és bólintott, mielőtt elvette a virágokat a hátsó ülésről. Odaadta a saját csokrod is.

- Itt dolgozik az anyukád?  - érdeklődtél, mire Sehun rád pillantott és kuncogott egyet.

- Nem, de itt szokott lenni - mondta, ahogy kiszállt a kocsiból. Összeráncoltad a szemöldököd és követted őt.

- Miért szokott itt lenni? Nem ijesztő itt?

Sehun egyik ujját az ajkaidra helyezte és suttogva közelebb hajolt.

- Ne hangoskodj! Ez egy szent hely - bólintottál, majd folytattátok az utat.

Kis idő múlva Sehun megtorpant, ránéztél, s már éppen kérdőre akartad vonni, amikor észrevetted, hogy lefelé néz. Követted a tekintetét, s láttad, hogy egy sírkőt figyel. Elolvastad a rajta lévő feliratot.

Hun Ji Oh... Ez azt jelenti, hogy... 

- Már tíz éve, hogy itt van - szólalt meg Sehun. Sajnálattal pillantottál rá, ahogy folytatta a beszédet: - Tíz éves voltam, amikor elment. - Néhány másodperccel később letérdelt, és letette a csokrot az anyja sírja elé. - Anya... Sajnálom, hogy ilyen későn látogatlak meg - mély levegőt vett - Tudod, hogy min megyek keresztül most, igaz? Megértesz, ugye? Sajnálom, hogy nem fejeztem be a főiskolát, ahogy ígértem. De ne aggódj, most diákoknak segítek, hogy elvégezzék... például ennek a lánynak - pillantott fel rád Sehun, s intette, hogy tedd le a csokrot.

Letérdeltél mellém és a sírkőre mosolyogtál.

- Hello, Mrs. Oh. A nevem Lee Hyori... és a fia egyik diákja vagyok - mondtad. Sehunra pillantottál, aki szintén a sírkőre mosolygott.

- Arról nem is beszélve anya, hogy ez a lány odáig van a professzoráért.

Elkerekedett a szemed, s már épp le akartad szidni, amikor suttogva fordult feléd.

- Ugye nem akarsz leordítani az édesanyám sírja előtt? - Becsuktad a szád, és nyeltél egy nagyot.

- És arról nem is beszélve Mrs. Oh, hogy a múltkor rajta kaptam a fiát... Mmf - Sehun hirtelen befogta a szád és rád nézett.

- Nem tudja - súgta összeszorított fogakkal.

Miután mindketten elbúcsúztatok Sehun anyukájától visszamentetek a kocsihoz. Rá néztél.

- Yah! Mond csak, én vagyok az egyetlen aki tudja, hogy meleg vagy az ex-barátodon kívül? - kérdezted.

Sehun beindította a motort, mielőtt megszólalt:

- Nem tudom - mondta, mire megforgattad a szemed. - Nem megyünk valahová egy kicsit? - kérdezte út közben.

- Hová? - kérdezted.

- A lakásomra.

- Van saját lakásod? - Sehun bólintott.

- Wow. Ez a ház hatalmas és egyszerű. Tetszik - jelnetted ki, ahogy összecsaptad a kezed.

Sehun csak mosolygott, miközben kinyitotta a kaput és az ajtót. Feloltotta a villanyt, majd beinvitált.

- Gyere be.

Körbe néztél. Valóban elegáns ház volt, minden modern.

- Nincs itt senki? - érdeklődtél, mire Sehun megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs. Nagyot nyeltél a nyugtalanságól, miután rájöttél, hogy csak ketten voltatok a saját házában. Megköszörülted a torkod: - M-miért van ekkora házad?

- Valójában a családomé, de ők szívesebben maradnak szállósában, mint itt - válaszolt, miközben helyet foglalt a kanapén.

- H-hogy-hogy? - faggattad tovább, még mindig nyugtalanul. Sehunnak is feltűnt, ahogy dadogsz.

- Hyori-ah. Gyere ide - hívott, megveregetve maga mellett a helyet.

- Minek?

- Csak ülj ide - mondta, mire engedelmeskedtél. Távolságot tartva, de leültél mellé. Sehun közelebb húzódott hozzád, mire hátrálni kezdtél. Egészen addig ment ezt, amíg neki nem ütköztél a kanapék támlájának.

- Y-yah! - néztél rá. Sehun arca egészen közel volt.

- Miért vagy ilyen ideges? - vigyorgott.

Nagyot nyeltél.

- Mmmm-miről beszélsz?

Sehun hirtelen a karfára tette egyik kezét, úgy mintha biztonsági öv lenne. Megigazított néhány hajtincset, a fülled mögé tette őket, miközben az arcodat bámulta.

- Érzem a testedből áradó feszültséget. Miért van ez? - Nyeltél egyet, de csendbe maradtál.

Sehun lassan hajolt közel az arcodhoz, te pedig azonnal lecsuktad pilláid készen állva arra, hogy megérezd ajkait a tiéden.

De néhány másodperc elteltével sem történt semmit, így kinyitottad a szemed. Láttad, hogy Sehun már előtted áll, miközben téged néz.

- Nagyon tetszhetett, ahogy a szállodában csókolóztunk, igaz? - kérdezte. Felnéztél rá, arcod teljesen kipirult. - Ne aggódj! Nekem is tetszett, szóval bármikor megismételhetjük. Csak nem most - mondta, ahogy sétálni kezdett. - Szeretnéd megnézni a szobám? - kérdezte. Rápillantottál.

- Ez az - mondta Sehun, majd kinyitotta az egyik helység ajtaját. Követted őt, a szemeiddel körbe jártad a helységet.

- Wow, ilyen tiszta szobája csak buziknak van - jelnetted ki, ahogy leültél az ágyra.

- Tényleg? Nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne ahhoz, hogy melyik nemhez vonzódom - nézett rád Sehun.

- Dehogynem! A férfiak rendetlenek a dolgaikkal - húztad fel az egyik szemöldököd.

- Nem mind.

- Majdnem mind.

- De nem mind.

- Igen, de majdnem minden férfi...

- Nos, akkor igazam van! Nem minden férfi rendetlen.

- Jól van! Most miért vagy dühös?

Sehun vett egy mély levegőt, majd keresett egy törölközőt a szekrényében.

- Érezd otthon magad. Elmegyek fürdeni - mondta anélkül, hogy rád nézett volna. Megforgattad a szemed, és keresni kezdtél valamit. Összeráncoltad a szemöldököd, ahogy lefeküdtél az ágyon.

- A kocsiban felejtettem a telefonom. Ugh - sóhajtottál.

---

- Miért nem válaszol?! Teljesen megőrjít! - morogta Luhan, majd eldobta a telefont, és ledőlt az ágyra. Miközben a plafont bámulta, összehúzta a szemöldökét, és hirtelen felült. - Miért érdekel egyáltalán? - kérdezte magától. - Nem mintha nem tudnék élni a válasza nélkül.

Néhány másodperccel később megszólalt a mobilja. Szemei elkerekedtek és a telefonért rohant, de amint rájött, hogy mástól jött üzenete, pillanatnyi izgalma elmúlt. 

Mielőtt megnyitotta volna az üzenetet, a küldő hívni kezdte. 

Luhan megforgatta a szemeit, ahogy felvette a telefont.

- Mit akarsz, Wu Yi Fan? 

---

Hirtelen hallottad, ahogy valaki Sehunt hívja a földszintről. Egy női hang volt. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

Nem azt mondta, hogy nincs itt senki? - kérdezted magadtól, miközben a fürdőszoba felé sétáltál. 

- Sehun-ssi... - kopogtál az ajtón. 

- Nyitva - hallottad Sehun hangját bentről. Lassan benyitottál. - Mi az? - kérdezte, s épp a fürdőkabinban állt, a függönnyel takarta el magát.

- Azt mondtad, hogy nincs itt senki, de valaki a földszinten téged...  - Erre kikukucskált a függöny mögül.

- Lány?  - érdeklődött kissé kétségbeesve, mire bólintottál.

- Sehun-ah! Hol vagy? - hallottátok egy lány hangját ismét.

Sehun szemei elkerekedtek, gyorsan megragadta a kezed, és behúzott a kabinba eltakarva mindkettőtöket a függönnyel.

Kipattantak a szemeid, ahogy Sehun a teste és a fal közé préselt, miközben kezével befogta a szád. Az ismerteken lány hangja egyre közelebbről hallatszott, mielőtt kinyílt a fürdőszoba ajtaja.

---

Woah, vajon ki lehet az újabb szereplő?
Ez egy nagyon aranyos fejezet volt, nekem nagyon tetszett. A következő részben pedig... haha nem árulom el :P Holnap megtudjátok. Írjatok nekem bátran :P

Itt pedig megtalálhatjátok az első, saját történetem prológusát. x Remélem elolvassátok, és tetszeni fog  ^^